Nagyjából megérkezésem után 24 órával, már késő este rá is találtam - immár jó cím alapján - a kondominiumra, és benne a lakásra, ahol ébresztettem Giót, a fülöp-szigeteki, homo szállásadómat. Ez persze csak később derült ki. A figura tulajdonképpen egy hostelt futtat ingyen, ha rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy lehalásszon egy pár „bizonytalan” srácot, ha jóindulatú, akkor, mert nagy szíve van. Az igazság valahol a kettő között van.

Mindenesetre a következő két napban érdekes emberekkel ismerkedtem a tágas lakásban, ahol én a nappali egyik távolabb eső zugában aludtam a földön. Ott volt Pieter, a kétméteres holland srác és egy nagyon szimpatikus francia pár, akik útban Tahiti felé, ahova dolgozni mennek fél évre, megálltak Szingapúrban. Az első este többek között velük mentem el sörözni egy tapasbárba, ahol a tapasok pocsékok és nagyon drágák voltak, de legalább a sör hideg és a társaság jó volt. Vietnam, Laosz vagy Thaiföld után az árakat egyáltalán nem is magasnak, hanem egyenesen pofátlannak éreztem.

Szingapúr. Valószínűleg a világ egyik leginkább jóléti társadalma. Ahogy tökéletes rendszer nem létezik, úgy próbálják megvalósítani a majdnem tökéleteset ebben a Budapestnél alig nagyobb országban. Legyünk őszinték: ma szinte mindenkit a luxus (ez a fogalom is egyre tolódik ki, ill. felfelé), a biztos megélhetés, a minőségi-fogyasztói célok űznek, legalábbis nagy részben. Aki ezt nem vallja be, de persze tisztelet a kivételnek, az áltatja magát. Ez az alapja a kapitalista-materialista globalizációnak, ami teljesen begyűrte maga alá az egész világot. Az utolsó bástyák, melyek ellenállni mernek ennek a folyamatnak, gyorsan tűnnek el. Apám es pótapám (Quoc) egyik magasröptű beszélgetése pont ezt a témát boncolgatta pár nappal korábban.

Ma alapvetően két nagy társadalmi megközelítés létezik: az individualista (nyugati) és a kollektív (keleti). Nagyon leegyszerűsítve: az előbbi bízik a homo sapiens magas fokú szellemi-lelki fejlettségében, és emiatt nagyobb fokú szabadságot biztosít neki, míg az utóbbi csak a „legfejlettebb állatnak” tartja az egyént, ezért szigorúan szabályozza az életét. Az utóbbinak az egyéni („alapvető emberi”) jogok látják a kárát, míg az elsőnek a társadalmi szétszakadozottság a következménye. Szingapúrban több szabályt kell szem előtt tartanod, mint egy poroszos iskolában, de a „menzán” mindig a legjobbat kapod.

Mire vigyázz, ha Szingapúrban jársz? Néhány egyszerű példa: ne dobjad el a legkisebb szemetet sem, ne tüsszents úgy, hogy nem teszed a szád elé a kezed, véletlenül se köpködj, szabad téren is csak a kijelölt területen gyújtsál rá, ne menj át a piroson vagy nem kijelölt átkelőhelyen, húzzad le a WC-t használat után. Ezeknek a kis, de logikus dolgoknak az áthágása, elmulasztása adott esetben büntetést, vagy ha pénzed nincs, rendőrségi procedúrát vonhat maga után. Mennyire drága? Nagyon-nagyon. Egy Oslóban élő helyi szerint drágább lakást bérelni, mint Európa egyik legdrágább fővárosában. Egy fél literes víz kb. 350-500 forint a boltban. Viszont az egész hely sterilen tiszta. Az emberek minden szituációban nagyon illedelmesek. Ja, igen, ez is egy érdekesség. A taxisokra vonatkozik egy olyan szabály, hogyha egy turista panaszt tesz ellenük, akkor végérvényesen bevonják az engedélyüket. Egyetlen alkalom után!

Történelmét tekintve sok párhuzamot látok Hongkonggal vagy éppen az Emirátusokkal, talán nem véletlen, hogy azok is brit kolóniák voltak hosszú ideig. Végleges függetlenségét csak 1965-ben nyerte el, amikor 2 évi „közösködés” után leszakadt a mai Malajziáról. Innen ered a rejtett-nyílt ellenségeskedés a két ország között, ami egy-két beszélgetésem során a felszínre bukott. Kínai kolóniának van titulálva, pedig nem az. Nagyon sok maláj, tamil és egyéb kisebbség teszi színessé a helyet.

Ennyi elég is volt ebből helyből, és a harmadik reggel már nem vártam meg, hogy a többiek felébredjenek, hanem összepakoltam, és behúztam magam mögött az ajtót.

Itt olvashatsz a sajtóban megjelent cikkeket Simon Dávidról!