Angkor Wat. A világ legnagyobb temploma, Kambodzsa büszkesége és szimbóluma, egy valaha hatalmas civilizáció legszebb ékköve, Vishnu, a Szervező otthona - és egy turisztikai szemétdomb. Az UNESCO-nak és a nagy nemzetközi NGO-knak kellene magukra vállalni a felelősséget – karöltve a helyi vezetéssel –, hogy megóvják, és ne kiszipolyozzák ezeket a világörökségeket, de a pénzéhség és kapzsiság sajnos mindent legyűr.  Az egy napra szóló – amúgy alulértékelt – 20 dolláros belépőjegyért cserébe olyan élményt kap az ember, amit egy életen át hordoz. Ha képesek vagyunk túllépni a legyeknél pimaszabb folyton-folyvást pénzt hajhászó helyieken /gyakorlott utazóként (is) sokszor sok energiámba kerül ez/, akkor visszaugorhatunk az időben majdnem 9 évszázadot.

Angkor Wat - ami csak egy kis része az egész ókori fővárosnak, amit a 9-10. század fordulóján költöztetett ide I. Yasovarman, a négy nagy király egyike, egy jó négyzetkilométeres nagyjából négyzet alakú területen fekszik, magas fallal körbevéve. Kevés olyan monumentális épületegyüttes épült, és különösen maradt meg, mint Angkor Wat. Talán az Egyiptomban található karnaki templomrendszert tudnám hozza hasonlítani dimenziójában. Pár száz méteres kikövezett út, amit valaha kisebb templomok és egyéb épületek szegélyeztek, vezet a három részre tagolt főtemplomhoz, a híres Vishnu szentélyhez, mely valamikor a múlt évezred közepén lett átalakítva Buddha szentéllyé, a khmer birodalom bukása után. A cizellált falakat, falreliefeket nézve, azon merengtem, vajon hány tízezer ember munkája lehetett benne. Olyan momumentális, hogy nem találtam egyetlen olyan pontot sem, ahol akár fényképezővel, akár rajz formájában befoghattam volna az egészet. Késő délelőttig jártam és másoltam a szimbólumokat, hogy továbbálljak az Angkor Park további számtalan látványossága felé.

Ezekből két dolgot emelnék ki. Az egyik a méltán híres Bayon, azaz a későbbi, a 12. század végén alapított új főváros, Angkor Thom védtemploma, valamint az Angkor Thomot alapító utolsó nagy király, VII. Yayavarman palotája - ami jelenleg rekonstrukció alatt áll. A Bayon Vishnu képére olyan elgondolásban épült, hogy minden nagyobb kúp alakú torony, ami a legjellegzetesebb építészeti stílusjegye a khmer kultúrának, Vishnu négy arcát hivatott visszaadni. Ezért van az, hogy közelebb lépve egy-egy ilyen toronyhoz, mindig egy nagy kőóriás néz le ránk. Mind szemem, mind pedig elmém nehezen fogadta be a látottakat, talán ezért volt az, hogy a legkedvesebb nekem egy kis félreeső, sárgás-vöröses templom lett, csak úgy név nélkül.

Egész nap tekertem, templomot másztam, délutánra meguntam a fényképezést is, és így sem jutottam el mindenhova. Sok négyzetkilométeres területen vannak szétszórva az ikonikus templomok, mindegyiknek megvan a saját története. Már este lett, mire még mindig az élmény hatása alatt visszaértem a szállásra.

 Itt olvashatsz a sajtóban megjelent cikkeket Simon Dávidról!