Még sose ütöttem le a klaviatúra billentyűit kesztyűben, ezeket a sorokat azonban így írom, hiszen kinn mínusz 20 fok körüli a hőmérséklet, és idebenn sem sokkal jobb a helyzet. De kezdem tibeti utazásom elejéről.

Katmanduban, Nepál fővárosában reggel 6-kor felpakoltuk a csomagokat egy kisbuszra, és hetedmagammal, egy sofőrrel es egy kísérővel nekivágtunk a Himalájának (gyalog ugyanis szinte lehetetlenség átkelni a hegyen). A tibeti határt ugyan pár óra alatt elértük, de számomra sokkal hosszabbnak tűnt az út, mert előző este valami olyasmit ehettem, ami miatt egyszer meg is kellett állítanom a kisbuszt, hogy alul-felül könnyítsek magamon.

A határon gyalogosan kellett átkelnünk, a túloldalon pedig tibeti kísérőnk már várt minket. A határellenőrzés a legszigorúbb repülőtéri követelményeknek is megfelelt volna, de végül is minden különösebb malőr nélkül megúsztuk a dolgot, és boldogan gyűltünk össze az üvegajtók és detektorok túloldalán. Itt egy másik turistacsoporttal összeolvadva egy nagyobb buszba szálltunk át, a teljes létszám 18 fő lett.

Az első éjjel piszkosul embert próbáló volt, viccesek lehettünk, ahogy az étteremben sapkában, sálban és kesztyűben vártuk az ízetlen, de legalább forrón gőzölgő thukpát, azaz a helyi zöldséglevest. Mínusz 32 fokig ment le a hőmérséklet, életemben nem éreztem még ilyen hideget. Az egyetlen problematikus útitársunk, egy öreg szerb, kissé flúgos biciklista azzal tetézte a dolgot, hogy hajnalban ránk nyitotta az ablakot. Persze én aludtam az ablak mellett…

A második nap rögtön mindenkit újabb próbatétel elé állított, mert az egész út legmagasabb pontján, egy majd 5250 m magas hágón keltünk át. Szerencsémre engem kevésbé viselt meg a dolog, de a legtöbb útitársam lényegesen rosszabbul viselte és egymás után dobálták be a magassági betegség elleni tablettákat, fájdalomcsillapítókat. Aznap majd 500 km-t tettünk meg, s elértük Tibet második legnagyobb városát, Xigatsét. Itt reggel a zarándokúton mentünk végig, majd a híres Tashilunpo kolostort jártuk körbe.

A táj leírhatatlan, szavakkal nem tudom visszaadni, de még igazán képekkel sem. Magával ragad, elbűvöl, tiszteletet ébreszt, elrettent. A Föld összesen 12 darab 8000 méter feletti csúcsai a Himalájában találhatók – és én ebből hármat is láttam szabad szemmel! Köztük volt a Mount Everest, tibeti nevén Csomo-Lungma, nepáliul pedig Sagar Mata. Ráadásul olyan szerencsések voltunk, hogy a szél tovafújta a felhőket, a Nap kisütött, és így alaposan szemügyre vehettük a világ legtetejét.

Itt olvashatsz cikkeket Simon Dávidról!