You are not a man until you give your love, truly and freely, to a child. And you are not a good man until you earn the love, truly and freely, of a child in return – pastu közmondás.

 

Egy érdekes családba csöppentem. A majdnem hetvenéves papa egykori úszóbajnok, alias „nagyhal” az egész családot megfertőzte a medencéhez való elkötelezettségével, és így mind a hat gyereke, illetve unokái a medence mellett nőttek fel. Akkor még elmerengtem rajta, hogy miért nem az óceán, miért a mesterséges medence, és csak napokkal később, mikor lesétáltam a szürke víztömeg partjára, értettem meg a hatalmas hullámokat szemlélve. A mama egy nagyon közvetlen asszony, azt hiszem hamar elnyertük egymás szimpatiáját, amikor, bár többen beszélnek angolul a családban, de ő csak egy-két szót, az ő nyelvén próbáltam előadni, ki vagyok, vagy éppen válaszolni egy-két kérdésére. Három lányuk él velük együtt, ebből a középső Ine, a legidősebb közülük pedig két gyönyörűséges kisangyal anyukája. A nagyobbik, az ötéves Caca (ejtsd: Csacsa) egy bátor, nagy, melegbarna szemű kislány, hamar levetkőzte kezdeti félszét, és kíváncsian ácsorgott a szakállas idegen mellett. A kisebbik félénken bújt nagymamája szoknyája mögé, de azért ki-kilesett onnan. Ardi és Arun szinte családtagoknak számítanak, sokszor ott alszanak a házban.

Rögtön az első nap, Inét kiváltva kötelezettsége alól, akinek az egyetemen volt dolga, egy óvodába mentem tanítani. Tanításnak inkább mégsem nevezném, mert a 3-4 éves gyerkőcök figyelmét nem igazán sikerült lekötnöm, ahogy az udvaron próbáltam ismételtetni velük a színeket indonézül és angolul. Csak amikor rákérdeztem, hogy akad-e egy tábla, amire rajzolhatnék, sikerült megtörnöm némiképp a jeget. Próbáltam összeszedni magam, hogy olyan állatokat rajzoljak a táblára, amiket ők is ismernek, én is tudom az indonéz megfelelőjét, és még jól is mutassanak. A foglalkozás végére talán két kisgyerek tudta hibátlanul elmondani az elefántot, a macskát, a kutyát és a kacsát mindkét nyelven. Mégis ez nekem legalább akkora sikerélmény volt, mint nekik.

Caca, az egészen más tészta. Négyévesen a Harry Potter kedvéért tanult meg olvasni, és hatalmas tudásszomjához páratlan éleseszűség is társul. A harmadik nap végére már szinte minden egyszerűbb mondatomat értette, amikor angolul beszéltem hozzá. Doktorosat játszottunk, miután egy váratlan pillanatban előállt a család vérnyomásmérőjével és sztetoszkopjával, vagy éppen tanított congkatozni. Ez az egyik nemzeti játék (épp úgy, mint Malajziában), amiben babszemeket vagy kis köveket kell rakosgatni egy 16 lyukú fadarabban bizonyos szabályokat követve. A második naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk, amikor otthon voltam, de ha a piacra vagy a boltba mentem, akkor is engedélyt kért az éppen ott tartózkodó felnőttől, hogy velem jöhessen. Amikor a számítógép előtt ültem, türelmesen várakozott, mire reggelente felébredtem, ott várt a szoba előtt.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a viszonylag nagy lakás az egy középiskola oldalában van, a bejárati ajtóhoz kétféleképpen lehet eljutni: vagy a középiskola udvarán keresztül, vagy a hátsó ösvényen, ami meg a szomszédos általános iskola udvarára vezet. Ennek fényében gyerekzsibongással telt meg minden reggel és minden délután. Az egyik korai kelést követően kimentem a középiskola udvarára, ami tulajdonképpen egy lerobbant, de teljesen kihasznált kosárlabdapálya, szereztem egy labdát a gondnoktól, és elkezdtem a gyűrűre dobálni. Kisebb fennakadást okoztam ezzel, mert az éppen iskolába érkező kisdiákok, ahelyett hogy az osztálytermekbe mentek volna, ott ragadtak nézni, hogyan szakadt rólam az izzadtság a második perctől kezdve. Az sem okozott kisebb csődületet, amikor Ardival és Arunnal a piacon licitáltattam a henteseket, ki tud szebb és frissebb marhahúst előteremteni: a boltosok komolyan vették a feladatot, és a félig árvízben úszó átmeneti piac (az eredeti összedőlt két éve a földrengéskor) minden végéből szaladtak a legszebb marhafelsálokkal. Miután kiválasztottuk a legszebb darabot, otthon Mami egy pompás helyi specialitást, rendangot készített, ami marhahús kókusztejben, chilivel és mogyoróval izesítve. A különlegessege, amit őszintén szólva nem értek, hogyan lehetséges, hogy körülbelül egy hónapig fogyasztható ottani (!) szobahőmérsékleten tárolva.

Ezek a kis szösszenetek, egy a szomszédban porig égett ház, egy késeléses gyilkosság Ardi házától alig 20 méterre, az iszlámról való nyílt vita órákon keresztül, családi fotók nézegetése, a születésnapomon egy váratlan meglepetéstorta és éneklés, és még számtalan kisebb történés tette felejthetetlenné az itt eltöltött napokat. A búcsú a szokásosnál érzelmesebb és nehezebb volt, az öregek nem szégyelték az orcájukon legördülő könnycseppeket, amikor a negyedik reggel mindenkitől egyesével elköszöntem. Caca, aki a szomszédban lévő iskolából szaladt haza, hogy megöleljen, bánatában gyorsan vissza is szaladt, de még egyszer visszanézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Soha nem fogom elfelejteni azt a tekintetet.

Itt olvashatsz a sajtóban megjelent cikkeket Simon Dávidról!