Standard first question: „Where are you from?” Recently my standard reply: „From heaven”.

A rutin és a megszokás a gyilkosa a szép élményeknek, a szenvedélynek, a pillanatoknak - amiért élnünk érdemes. Többször kaptam a kérdést az elmúlt bő másfél év alatt, hogy hova valósi vagyok, mint a többi kérdést összesen. Minden túlzás nélkül a 53642. alkalom után abbahagytam az állampolgárságomra vonatkozó kérdések számolását. Ettől függetlenül nem kevésszer gondolkodtam el azon, vajon nem épp ez az egy kérdés-e az, ami a leghitelesebben leírja a világunkat. Csak (buta) kategóriákban vagyunk képesek elképzelni életünket?

Kérdezd meg, hogyan vagyok ma vagy mit ettem ebédre. Kérdezd meg a nevem, a kedvenc gyerekkori mesém vagy az útlevélszámom. Kérdezz bármit elsőnek, csak ne azt, hogy milyen nemzetiségű vagyok. A kezdeti játékból egy vezérfonál lett mára, szinte sohasem válaszolok egyenesen, és persze eddig még egyetlen ember sem jutott még csak közel sem, amikor azt kértem találja ki, hova valósi vagyok. Pedig próbálkoztak pár ezren. Ha akarom olasz vagy francia vagyok, sokszor ausztrál bevándorlónak vagy nagy szakállal és napbarnított arccal éppen talibánnak néznek. Angol akcentusom (melyet szándékosan fejlesztettem egyedivé az évek alatt) sem segít senkinek, így jobbára addig maradok inkognitóban, ameddig jónak látom.

„Hungarian? Budapest is a beautiful city, I really liked it.” – azt hiszem ez a legtöbb és a legértelmesebb, amit reakciónak kaptam, miután felfedtem, hogy valójában magyar vagyok. Eddig még nem találkoztam egyetlen emberrel sem (na jó, talán eggyel, pont egy hete), akinek bármit is mondott volna a származásom. AKKOR MEG MINEK KÉRDEZED!? (A másik oldalról is meg lehet közelíteni a dolgot, talán ezt várom ellenkommentként - amire reagálni szokásosan nem fogok tudni -, de erre előre ez a válaszom: a közös pont, hogy egyenlő embernek születünk, és a globalizáció miatt meg amúgy is van millió közös pont.)

Nyilván nem mondok újat, amikor a másik fél jópofa akar lenni, és megjegyzi: „So are you hungry?” Haha. Azt sem értem, hogyan ragadt ránk ez a nyavalyás gulyás országimázs. Édesanyám mindig is sokkal többször főzött húslevest, az az igazi magyar vasárnapi ebéd: rántott hússal és krumplipürével. Ha már. Végül valami, ami újdonság lesz nektek, ahogy nekem is az volt, és kellett jó egy év, amíg feldolgoztam magamban. Mi/ki a leghíresebb magyar? Puskás Öcsi? Fenét. Még csak nem is Orbán Vityó. A vízilabdacsapat? Néhány országon kívül nem is tudják, hogy létezik ilyen sport. Rubik Ernő és a bűvös kockája? Jó tipp, ő a második helyezett, és bár nem ismerik név szerint, ez a leghíresebb és legelterjedtebb magyar termék a világon. Illetve csak a második. Mert hiszitek vagy sem, 10-ből 7 embernek a kis hazánkban gyártott Nokia akkumulátorok jelentik „Hungaryt”.

És akkor vissza Kuala Lumpurba, a „Bluwaterestate”-be, ahol Vina és a mamája élik mindennapjaikat. Egy több mint jómódú (fél)családról van szó, ahol a nappali egyik vége fél kézilabdapályányira van a másiktól. A kertben egy medence, a házban 5 fürdőszoba, és egy, a mi fogalmaink szerint nappali méretű mozi szoba található. Mégsem boldog emberek. Férfi nincs jelen életükben, aminek a rám vonatkozó következményeiről majd később.

Persze szó sincs róla, hogy félteni kéne, sőt. Sokszor nem mutatom jelét annak, ami a napnál is világosabb. De hagytam egy ideig, hogy a dolgok menjenek a maguk medrében. Vina jóvoltából egy rakás embert, helyieket, de legfőképpen rövidebb-hosszabb ideig itt élő fiatal külföldieket ismertem meg, - és uram bocsá' - fordultam el viszolyogva, hogy a legtöbb ember élete milyen sekélyes manapság.

No persze az vesse az első követ, aki hibátlan. Tehát én maradok csendben. Leginkább azért, mert az egyik ilyen születésnapi összejövetelen felrepesztettem a homlokom, ahogy bevertem a medence falába. Felülről közölni akartak velem valamit. Akkor még nem értettem mit, most már igen. Rossz irányba mentem, és falba ütköztem. Csak pár nappal később változtattam irányt, de erről majd legközelebb.

Itt olvashatsz a sajtóban megjelent cikkeket Simon Dávidról!